Gazdaságos méhtartás
A 19. század elején egy egészen különös, ám csak kevesek által ismert és forgatott szakkönyv látott napvilágot a köveskáli református prédikátor (lelkész) Márton Gábor tollából, „Gazdaságos méhtartás” címmel, melyet nem csak szakmai, hanem kultúrtörténeti értéke miatt is szívesen ajánlunk önöknek.
Márton Gábor hosszú évek tapasztalatai alapján készítette el munkáját, melyből a korszak agráriumának aktualitásai is visszaköszönnek: többek között hosszasan érvvel amellett, hogy a „hallhatatlan emlékezetű” II. József által szorgalmazott selyemhernyó tenyésztés helyett – melyhez előtte eperfákat kell ültetni – sokkal inkább a „méhek tartását” javasolja és tartja egyrészt gazdaságosnak, másfelől kézenfekvőnek, hiszen ahhoz a természet már minden szükséges feltételt megteremtett! (Ökológiai gondolkodás 1816-ból…!)
A református egyházfi művére a tiszta, érthető fogalmazás, valamint a határozottság is jellemző, ami konkrét üzeneteiben is tetten érhető. Márton a társadalom szinte minden rétegét végigveszi, hogy ki, miért inkább a méhészkedéssel, és ne, mondjuk a céltalan vadászgatással, vagy pipázással (nemes emberek) foglalkozzon, egyúttal nem kevés iróniát, társadalomkritikát csempészve mondanivalójába. A szegény ember, ki külön méhest építeni nem tud, ha máshol nem, hát tornácán, vagy háza melletti kertjében, néhány kassal saját szükségét enyhítse.
A korban a cukor divatját éljük, ám még az úri népek is megitták kávéjukat, ha cukor helyett „színméz” került bele, mint ahogy Márton mézét is kedvelték a „bécsi úri népek”.
Munkája az egyik első magyar nyelvű méhészeti kézikönyv 1816-ból. Hasonmás kiadás.
